Úgy gondolom, hogy az ingatlanpiacon a jó döntések mögött ritkán csak számok, négyzetméterek vagy lokációk állnak. Sokszor biztonságról, újrakezdésről, családról,
önállóságról vagy egyszerűen arról van szó, hogy valaki végre jó helyre szeretne megérkezni.

Könnyen ráhangolódom az emberekre, és gyorsan eljutok oda, hogy ne csak azt halljam meg, amit kimondanak, hanem azt is érzékeljem, hogyan mondják, mire reagálnak bizonytalanul, és melyek azok a pontok, amelyek elsőre talán nem is látszanak, mégis igazán fontosak. Ez a fajta figyelem azért meghatározó számomra, mert így a későbbi keresés is pontosabb, a szűrés relevánsabb, a döntés pedig sokkal inkább a helyére
kerül. Nem szeretem leválasztani az ingatlant az emberi helyzetről, mert azt tapasztalom, hogy a kettő együtt ad valódi értelmet egy választásnak.

Ha kell, hosszú órákat is eltöltök azzal, hogy megtaláljam azt az ingatlant, amelyik valóban illeszkedik az adott emberhez és helyzethez. Számomra ez nem plusz kör, hanem a munka egyik legfontosabb része.

Folyamatosan képzem magam, mert hiszek benne, hogy csak így lehet hosszú távon is felelősen és jól segíteni másoknak egy ilyen fontos döntésben. A jó kapcsolatteremtés önmagában még nem elég — valódi szakmai háttér is kell mögé. Fontos számomra, hogy megfelelő rálátásom legyen a piacra, a mozgásokra, a lehetőségekre és arra is, hogyan változnak a vevők és eladók szempontjai. Az önképzés számomra nem dísz, hanem felelősség: azt jelenti, hogy nem rutinból dolgozom, hanem igyekszem egyre mélyebben
érteni azt, amiben jelen vagyok.

Azt gondolom, hogy ma sokan elvesznek az ingatlanpiacon a túl sok információ, a túl sok lehetőség és a túl sok félreértés között. Én ebben a helyzetben nem zajt szeretnék hozzátenni, hanem letisztítani a képet. Megmutatni egy palettát, de nem túlterhelni vele. Lehetőségeket adni, de közben végig célirányosnak maradni.